Legendás döntők

A 2022-es katari világbajnoki döntő sokak szerint minden idők egyik legjobb döntője. Argentína és Franciaország mérkőzése nemcsak a trófeáról szólt, hanem két korszakos játékos történetéről is: Lionel Messiről és Kylian Mbappéról.

Argentína sokáig uralta a döntőt. Messi büntetőből szerzett vezetést, majd Ángel Di María góljával Argentína 2–0-ra elhúzott. Franciaország sokáig szinte semmit nem mutatott támadásban, úgy tűnt, Argentína magabiztosan megnyeri a döntőt.

Aztán Mbappé néhány perc alatt teljesen megváltoztatta a mérkőzést. Előbb büntetőből szépített, majd egy gyönyörű kapáslövéssel kiegyenlített. A meccs hosszabbításra ment, ahol Messi újra betalált, de Mbappé ismét egyenlített, így 3–3 lett az állás.

A tizenegyespárbajban Argentína volt higgadtabb. Gonzalo Montiel értékesítette a döntő büntetőt, Argentína pedig 1986 után újra világbajnok lett. Messi végre megszerezte azt a trófeát, amely addig hiányzott a pályafutásából.

Ez a döntő ritka módon egyszerre volt drámai, látványos, fordulatos és történelmi. Messi beteljesítette pályafutását, Mbappé pedig mesterhármast szerzett egy világbajnoki döntőben, mégis vesztesként hagyta el a pályát.

Miért emlékezetes?
Mert elképesztő fordulatokat, két szupersztár párharcát és tizenegyesdrámát hozott.

Extrém érdekesség:
Mbappé három gólt szerzett a döntőben, de Franciaország mégsem lett világbajnok.

Az 1986-os világbajnokságot szinte mindenki Diego Maradonával azonosítja. Maradona ezen a tornán olyan hatással volt Argentína játékára, amilyet nagyon kevés játékostól láttunk a futballtörténelemben. Az Anglia elleni negyeddöntőben megszerezte az „Isten keze” gólt és az „évszázad gólját” is, de a történetet a döntő zárta le igazán.

A döntőben Argentína az NSZK-val találkozott. Argentína 2–0-ra vezetett, és úgy tűnt, kényelmesen megnyerheti a mérkőzést. A német csapat azonban ismét megmutatta azt, amiért a futballtörténelem egyik legkeményebb válogatottja: nem omlott össze. Rummenigge és Völler góljaival 2–2-re feljött az NSZK.

Ekkor jött a döntő pillanat. Maradona zseniális passzt adott Jorge Burruchagának, aki kilépett a védők közül, és megszerezte Argentína harmadik gólját. Argentína 3–2-re nyert, Maradona pedig világbajnok lett.

Ez a döntő azért különleges, mert egyszerre volt benne argentin technika, német küzdőszellem és egy korszakos játékos döntő pillanata. Maradona nem szerzett gólt a döntőben, mégis kulcsszereplő volt, mert a legfontosabb pillanatban ő adta a győztes gólpasszt.

Miért emlékezetes?
Mert Maradona fantasztikus világbajnokságának ez volt a méltó lezárása.

Extrém érdekesség:
Az NSZK 0–2-ről egyenlített, de Argentína mégis meg tudta nyerni a döntőt a hajrában.

Az 1970-es döntő nem elsősorban drámaisága miatt legendás, hanem azért, mert Brazília olyan szinten játszott, amit sokan a futball egyik csúcspontjának tartanak. A brazil csapatban ott volt Pelé, Jairzinho, Tostão, Gérson, Rivellino és Carlos Alberto. Ez nem egyszerűen egy erős válogatott volt, hanem egy futballtörténeti ikon.

A döntőben Brazília Olaszországgal találkozott. Az első félidő még viszonylag kiegyenlített volt, de a második félidőben Brazília fokozatosan felőrölte az olaszokat. A végeredmény 4–1 lett, ami egy világbajnoki döntőben ritka, különösen egy olyan erős ellenfél ellen, mint Olaszország.

A mérkőzés legismertebb pillanata Carlos Alberto gólja volt. A brazil támadás több játékoson át futott végig, majd Pelé tökéletesen készítette le a labdát Carlos Albertónak, aki hatalmas erővel lőtt a kapuba. Ez a gól sokak szerint a világbajnoki döntők történetének egyik legszebb találata.

Brazília ezzel harmadszor lett világbajnok, és végleg megtarthatta a Jules Rimet-kupát. Az 1970-es brazil csapatot azóta is gyakran minden idők egyik legjobb válogatottjaként emlegetik.

Miért emlékezetes?
Mert Brazília nemcsak megnyerte a döntőt, hanem látványos, támadó és elegáns futballal tette ezt.

Extrém érdekesség:
Jairzinho a torna minden brazil mérkőzésén gólt szerzett, ami elképesztően ritka teljesítmény.

Az 1966-os döntő azért vált halhatatlanná, mert Anglia hazai pályán, a Wembley Stadionban nyerte meg története első és máig egyetlen világbajnoki címét. Az ellenfél az NSZK volt, vagyis ugyanaz a futballnemzet, amely 1954-ben Magyarország ellen is hatalmas döntőt nyert.

A mérkőzés rendkívül fordulatos volt. Anglia és az NSZK 2–2-re állt a rendes játékidő végén, így hosszabbítás következett. Ekkor jött a VB-történelem egyik legtöbbet vitatott pillanata: Geoff Hurst lövése a felső lécről a gólvonal környékére pattant. A játékvezetők végül gólt ítéltek, Anglia pedig 3–2-re vezetett.

Ez a gól azóta is vitatéma. Átment-e teljes terjedelmével a labda a gólvonalon? A korabeli felvételek alapján sokan máig vitatják. A mérkőzés végén Hurst még egy gólt szerzett, így Anglia 4–2-re nyert. Geoff Hurst ezzel máig az egyetlen játékos, aki három gólt szerzett világbajnoki döntőben.

Ez a döntő az angol futball legnagyobb pillanata lett. Ugyanakkor a németek számára máig keserű emlék, főleg a vitatott harmadik angol gól miatt.

Miért emlékezetes?
Mert Anglia hazai pályán lett világbajnok, egy vitatott gólokkal és hosszabbítással teli döntőben.

Extrém érdekesség:
Geoff Hurst mesterhármast szerzett a döntőben, ami világbajnoki döntőben azóta sem ismétlődött meg.

Az 1954-es világbajnoki döntő a magyar futball történetének egyik legfájdalmasabb mérkőzése. Az Aranycsapat a torna előtt és közben is a világ legerősebb válogatottjának számított. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Czibor Zoltán és Bozsik József neve akkoriban Európa-szerte félelmet keltett az ellenfelekben.

Magyarország a csoportkörben már találkozott az NSZK-val, és 8–3-ra le is győzte őket. Ezért a döntő előtt sokan biztos magyar sikert vártak. A mérkőzés álomszerűen indult: Magyarország már a 8. percben 2–0-ra vezetett Puskás és Czibor góljával. Úgy tűnt, a világbajnoki cím végre magyar kézbe kerülhet.

A német csapat azonban nem adta fel. Előbb szépítettek, majd kiegyenlítettek, a hajrában pedig Helmut Rahn megszerezte a győztes gólt. Az NSZK 3–2-re nyert, Magyarország pedig elveszítette azt a döntőt, amelyet sokak szerint meg kellett volna nyernie.

A mérkőzés Németországban „berni csoda” néven vált legendássá, Magyarországon viszont inkább futballtragédiaként él az emlékezetben. Ez a döntő azért különösen fájdalmas, mert az Aranycsapat nemcsak jó volt, hanem korszakos jelentőségű csapat. Mégsem lett világbajnok.

Miért emlékezetes?
Mert a világ egyik legerősebb válogatottja, Magyarország 2–0-s vezetés után elveszítette a döntőt.

Extrém érdekesség:
Magyarország a torna során rengeteg gólt szerzett, és korábban 8–3-ra verte ugyanazt az NSZK-t, amely végül a döntőben legyőzte.