Az 1970-es döntő nem elsősorban drámaisága miatt legendás, hanem azért, mert Brazília olyan szinten játszott, amit sokan a futball egyik csúcspontjának tartanak. A brazil csapatban ott volt Pelé, Jairzinho, Tostão, Gérson, Rivellino és Carlos Alberto. Ez nem egyszerűen egy erős válogatott volt, hanem egy futballtörténeti ikon.
A döntőben Brazília Olaszországgal találkozott. Az első félidő még viszonylag kiegyenlített volt, de a második félidőben Brazília fokozatosan felőrölte az olaszokat. A végeredmény 4–1 lett, ami egy világbajnoki döntőben ritka, különösen egy olyan erős ellenfél ellen, mint Olaszország.
A mérkőzés legismertebb pillanata Carlos Alberto gólja volt. A brazil támadás több játékoson át futott végig, majd Pelé tökéletesen készítette le a labdát Carlos Albertónak, aki hatalmas erővel lőtt a kapuba. Ez a gól sokak szerint a világbajnoki döntők történetének egyik legszebb találata.
Brazília ezzel harmadszor lett világbajnok, és végleg megtarthatta a Jules Rimet-kupát. Az 1970-es brazil csapatot azóta is gyakran minden idők egyik legjobb válogatottjaként emlegetik.
Miért emlékezetes?
Mert Brazília nemcsak megnyerte a döntőt, hanem látványos, támadó és elegáns futballal tette ezt.
Extrém érdekesség:
Jairzinho a torna minden brazil mérkőzésén gólt szerzett, ami elképesztően ritka teljesítmény.