Az 1950-es brazíliai világbajnokság egyik legkülönlegesebb tornaként vonult be a futballtörténelembe. A második világháború után ez volt az első VB, így önmagában is hatalmas jelentősége volt. Brazília házigazdaként óriási esélyesnek számított, a döntőnek tekintett Uruguay elleni mérkőzés előtt pedig szinte mindenki biztosra vette a brazil győzelmet.
A mérkőzést a legendás Maracanã Stadionban játszották, hatalmas tömeg előtt. Brazíliának már a döntetlen is elég lett volna a világbajnoki címhez, Uruguaynak viszont győznie kellett. Amikor Brazília megszerezte a vezetést, úgy tűnt, minden a várakozások szerint alakul. Uruguay azonban nem omlott össze: előbb egyenlített, majd Alcides Ghiggia góljával fordított.
A 2–1-es uruguayi győzelem Brazíliában nem egyszerű vereség volt, hanem nemzeti sokk. Ezt a meccset azóta is „Maracanazo” néven emlegetik. A szó nagyjából annyit jelent: „a Maracanã csapása”. Ez nem csak egy futballeredmény volt, hanem egy egész ország önbizalmát megrázó pillanat.
Emlékezetes meccs: Brazília – Uruguay 1–2
Miért legendás? Mert a toronymagas esélyes, hazai pályán játszó Brazília elveszítette azt a meccset, amelyet szinte már előre megnyertnek hittek.
Extrém érdekesség: Ez nem klasszikus döntő volt, hanem egy négycsapatos döntő csoport utolsó, mindent eldöntő mérkőzése.